Fejemben egy álomemlék

Kirándultunk Duna-mentén

S mint az út a Duna mellett

Úgy követem szerelmemet.

Habcsók ízű könnyű álmok.

S mint a kerék:

jár ugyanoda

Idő előtt tűnik tova -

Remény és emlék körbejár.

Nullázódik végtelenbe.

Jó barátom!, nézd a ráncok körberágnak

Lassan félúthoz érünk, várnak.

Mit tettél le a fára?

Ember mért jöttél le onnan? -

Halad-e előre majdan fajzatom?

Nem szólít, aki kéne

Véreim elhagynak; gyökér nélkül

viharban a Farkas.

A jégremény híg vérem veheti

Álom és emlék egymást kergeti

Kiszárad a vérzés,

elmúlik sivatagban.

De tudd meg!:

minden percet veled töltenék!

Minden éjszakát átbeszélnék veled

Minden múzeum csak ránk várna

minden zöld fű nevetésünk alatt

a parkban, és nem nevetésünk okát hányja.

…

Törődj bele ember!

Egyszer minden álomnak letörik a szárnyát -

az angyalok.

2011. április-május 1, Budapest