Csak egy volt ő a sok közül

és mégis ellenünk vétkezett.

Nagy bűn gyötri elfajzott lelkét,

De elítélték őt egy titkos értekezleten.

Múltja elől nem menekülhet

Tudja ő, és feszült

Várakozással tölti idejét

Azzal a lénnyel, kiből leszünk.

Sóhajtása éjjelente megtöri a csendet.

Tiszteletre méltó hangja nem egy embert felejtetett.

Mikor hangja nyájas, egyszerre csábító és ellenállhatatlan

A megfáradt szívet hazavárja,

S saját képére formálja.

Mikor düh költözik sötét lelkébe,

Az éjszaka szelleme embert kívánna,

A holt vitézek csorba kardja

Suhintásra készen várja

Egyetlen mozdulatát.

Ura volt a száraz sivatagoknak,

S a barbár népeknek,

De elvették kezéből a hatalmat,

S adtak köré áthatolhatatlan falat.

Megfogadta, hogy elpusztítá, kik a

Régi korokban bilincset vertek

Szürke, csontos kezére.

S ha egyszer elszabadul

Isten küldjön áldást

Elveszett ellenségére

2003