Akit majdnem szerettem
(Dr. P. A.)
Nem ismertél és nem akartál megismerni
Nem szerettél; nem akartál megszeretni!
Csak egy éjszakára kellett a világ.
Sarokról sarokra, virágról virágra
Leng a szívem, családom magja
tőled független mózeskosár.
Több éjszaka után kezemet sem
fogja az őszi szél. Minden
hibánk ellenére... sötét szobák
rejtekében rágja lelkemet az idő.
Pedig Uram én adóztam már *
eleget. Bálványt imádtam,
százszor elbotoltam, százszor felkeltem
és most újra színezett üvegen kell járnom,
árbóc nélkül vitorláznom, háborgó tengeren.
Nyomasztó magasság felett szédül bennem a kór **
és szédül bennem a másság.
Meddig még
Kegyetlen játék ez Uram, hiába hívsz
én betartom a szabályokat.
Ha elbukom is a Felszínesség
mélységében, ha az összes
szeretőm elhagy se fogom
viharban kivágni a léket.
Nem fogom elárulni Rómát! ***
NEKEM HELYEM VAN E FÖLDÖN!
Ha elbukom is...
Tündérlányok, vérző szívek, ****
apró csókok a múzeumban…
Tudtalak volna szeretni.
Széklábakat ha kapnál, se vágynék
én már másra, csak a fafaragásra. *** **
Ha látnál: ha tudnám, hogy enyémmé váltál
öröm lenne minden búcsú, és boldog száraz szemmel
örök társam ha megtalálom, ígérem
koporsómban alszom majd eleget. *** ***
Ha szeretek.
2014.11.08. szombat, Budapest
* személyiségi jog miatt nem írom ki, "adózás"
**hepatitis b? árbóc, senki nem mondja árbocként
*** ** Madách: Ember tragédiája
