Mici, a pék Keresi a kenyerét Gyúrja, gyúrja azt a mocskos tésztát Míg meg nem találja végzetét S el nem veszíti fejét. Fáradt már, s aludnék. De ő csak gyúrja, gyúrja. − Mici! Ha már itt vagy Gyúrj nékem is egy pogácsát! – Mondom én, s megremeg Vállára két súlyt rakott. Nyávogása elmaradott. De ő csak gyúrja, gyúrja.
…
Kb. 1994 vagy 1996, első versecske (gyerekvers), T.
A kepesztő macska dagaszt
- kritika a Mici, a pék c. költeményről
Nem elég téma a kiscica kepesztése? Párhuzamban egy hasznos foglalkozással? Hisz mi más lenne Mici motivációja, minthogy péknek képzeli magát? Mi más? Egzisztencialista dráma, ez nyilvánvaló a költő számára is.
A pék már egy evolúciós ugrást tett a kiscicához viszonyulva, a macska követi a gazdafajt, de még csak kezdetleges eszközei vannak arra, hogy társadalmunk lemásolására még csak kísérletet is tehessen.
12 órás műszakja után a kiscica szinte megáll, mármár elfárad, látszik lecsukodó szemein, ráncos pofáján, innen eredezteti a művész az egszisztencializmust, a szociális érzékenysége konkrétumot ölt, az kézzel tapintható, kézzel fogható!
S lám, vannak még, kik a szociális érzékenységüknek hangot adnak, tanúságot tesznek belső értékeikről, szolidárisak a munkásosztállyal. Hisz az állatbarátság és a népi demokratikus rend nem ellentétesek egymással kérem. Ezt azért szögezzük le. A nemzeti szocializmus eszméje Mici, a fasiszta kultúrkör ideálmacskája.
A lusta, magára és környezetére igénytelen Garfield csak generációk agyát mérgezi a szabotőr, cinikus, pesszimista hozzáállásával.
Ezzel szemben Mici egy igazi eszménykép, a dolgozó nép példaképe, ezzel az imperialista, dekadens nyugatbeli Garfield csak silány utánzat összevetve, egy ócska kis kapitalista pribék fantaszta, holdkóros találmánya.
Nem kaphatna a nemzeti szocialuzmus kenyéréből semmit! "Aki részt akar venni a vacsorán, annak a főzésből is ki kell vennie a részét" mondta imádott Führerünk Horthynak. és ez, erre a lusta fajgyalázó macskára szintúgy áll, nemcsak a Kormányzóra.
És vajh micsoda ellentétek vannak Blondie, az ősgermán honkutya, és a nyálcsorgató Ubul között. A költő némán, egy szó nélkül rámutat erre is, a sorok között van, amit amúgy is tudunk: a retardált Ubul teljesen ostobán, egy buta amerikaihoz hasonlatosan imádva követi a vezérért, aki amúgy se méltó semmiféle posztra, alkalmatlan a vezetőségre. Ezt szeretik az alávaló jenkik, tökéletes szinopszisa az amerikai fertőnek.
Míg Blondie részéről, a Vezető követése tudatos döntések sorozata a Vaterland érdekében, fegyelmezetten, szigorúan a parancsokat következetesen végrehajtva éli nemes életét a fajtiszta eb. Nekünk mindannyiunknak kell Micivé vagy Blondie-vá válnunk, nemcsak magunk, hanem mindenki más érdekében is ezen a bolygón - üzeni ezt ez a csodálatos, filozofikus mélységű vers, háromezer éves civilizációnk egyik csillogó ékköve.
Méghogy tartalmatlan a vers? Ki merne ilyet mondani?----
A gyógyszerem miatt elment a köd az agyamról, ez már nem unalmas szürkeség, ez már lelemény, s nini, felvirágzik majd a Haza is.
