Fejemben egy álomemlék
Kirándultunk Duna-mentén
S mint az út a Duna mellett
Úgy követem szerelmemet.
Habcsók ízű könnyű álmok.
S mint a kerék:
jár ugyanoda
Idő előtt tűnik tova -
Remény és emlék körbejár.
Nullázódik végtelenbe.
Jó barátom!, nézd a ráncok körberágnak
Lassan félúthoz érünk, várnak.
Mit tettél le a fára?
Ember mért jöttél le onnan? -
Halad-e előre majdan fajzatom?
Nem szólít, aki kéne
Véreim elhagynak; gyökér nélkül
viharban a Farkas.
A jégremény híg vérem veheti
Álom és emlék egymást kergeti
Kiszárad a vérzés,
elmúlik sivatagban.
De tudd meg!:
minden percet veled töltenék!
Minden éjszakát átbeszélnék veled
Minden múzeum csak ránk várna
minden zöld fű nevetésünk alatt
a parkban, és nem nevetésünk okát hányja.
…
Törődj bele ember!
Egyszer minden álomnak letörik a szárnyát -
az angyalok.
2011. április-május 1, Budapest