(Szabó D.)

A kísértő múlt elől menekül a lányka

a havas, kopár fenyőerdőtisztásra .

Nem sejti, de les rá a Farkas

Morog, vicsorog, sekélyes s alantas.

Egy orom tetején lapul, várva

mikor csaphat le. De megérzi,

s már fél a lányka,

látja: a rém pofáját kitátja.

S ugrik már a Farkas

Eléáll a lányka, dübörög a lépte

Suhint buzogánya.

S ugrik már a farkas

Menekül a lányka, folyik már a vére

A Farkas megtalálta.

Mit tett a lányka, nem tudja a Farkas

Arrébb zuhanva sebeit nyalogatja

Hogy mit tett a lányka, hamarosan megtudja a Farkas

Addig eszi, falja, s addig harapja.

2005